FONTOS TUDNIVALÓK:

A táskák és tarsolyok egyedi elképzelések alapján készülnek, így raktárkészlettel nem rendelkezünk vagy csak minimális mennyiségben.
A szállítás a megrendeléstől 1-8 hét.
Bonyolultabb munkáknál ez az idő kitolódhat.
Minden esetben az Önnek megfelelő módon (telefon, e-mail, stb.) egyeztetünk.

Majdnem minden termékünkről elmondható, hogy teljesen egyedi. Táskát, tarsolyt nem szériázunk!
Minőségben a legjobbat szeretnénk nyújtani a vásárlóinknak, ezért nagyon odafigyelünk a megfelelő alapanyagra.
A termékeink időtállóak és napi használatra készülnek, nem pedig a falra dísznek. Megpróbálunk olyan
tarsolyt, táskát készíteni, ami szép, de nem túlcsicsázott. Sokszor az egyszerűbb szebb /pl. a sok felesleges áttörés, vésés
nagyon elgyengíti az anyagot. Ha használjuk is ezeket a technikákat soha nem a táska anyagában, kizárólag rátétes megoldással/.

A tarsolyokról egy kis történelem, amiben a wikipedia segítségét kértem, mivel már egyszer meg van fogalmazva.

"A tarsoly eredetileg széles táska, tarisznya vagy erszény volt.[1] A későbbiekben a magyar huszárok öltözékéhez tartozott dísztáska elnevezése lett.
A tarsoly derékra övezett szíjazatról térdhajlásig fityegett alá (a szablyával együtt).
Eredetileg pénz, élelmiszer, azaz víz és étel, illetve lőszerek hordására szolgált.
Külföldön is elterjedt, főként a huszárságnál.
A honfoglalás korában
A magyar honfoglaló lovasok a szablyát, a készenléti íjtegezt és a nyíltartó tegezt (puzdra), a tarsollyal együtt az övükön felfüggesztve az oldalukon hordták.
Már korábban kialakult a honfoglalók művészetének sajátos egységes stílusa, miként a különböző törzsek is szövetségben egyesültek.
Ez a stílus mindegyik elődjétől meg is különbözteti a magyarság korai művészetét.
A jellegzetesen magyar, méltóságot jelző tarsolyok díszítésmódja szépen példázza a sokféleség és az egység együttes megvalósítását.
A különálló veretekkel fedett bőrtarsoly (pl. Újfehértó-Micskepusztáról, Budapest-Farkasrétről) ornamentális rendszere az egész tarsolyt borító tarsolylemezek némelyikén
(pl. Félegyháza, Szolnok-Strázsahalom) is megjelenik, s alighanem ebből indult ki a központi elrendezésű kompozíció.
Más tarsolylemezeket a zárószíjat utánzó sáv oszt két szimmetrikus félre (Eperjeske),
egy harmadik típusban pedig a palmetták textilmintára emlékeztető végtelen láncolatba fonódnak össze (Galgóc, Szolyva, Bodrogvécs, Bana).
A különféle kompozíciós sémák alkalmazása a Kárpát-medencében a legkülönbözőbb mesterek kezén nagyobb lélegzetű ornamentális kompozíciók összefüggésében jelentek meg.
A honfoglalás kori magyar fémművesség stílusát az elődökétől jól felismerhetően megkülönbözteti az ornamens elegáns, éles elhatárolása, a stilizált díszítő elemek megsokszorozására való hajlam, továbbá az állatalakok leegyszerűsített, stilizált, lendületes vonalrajzú sziluett-jellege."[2] A tarsolylemezek gyakran művészi megformálású ötvöstárgyak.

A huszártarsoly leírása
Az övről a tarsoly szíjon csüngött le, s ezt a szíjat is veretekkel díszítették. Ez a szíj egyúttal a tarsoly zárásához is szolgált. A tarsoly szőttes textilből, nemezből, de legtöbbször bőrből készült. A tarsolyban a tűzszerszámokat (apró készségeket, a kovát, taplót és a csiholóacélt) tartották. A magyar honfoglaló lovasok a szablyát, az íjtegezt és a nyíltartó tegezt (puzdra), a tarsollyal együtt az övükön felfüggesztve, oldalukon hordták."

Idézet a Wkipédiából származik.